Szabó T. Anna verse az első Ékszerek Éjszakáján kiállított ékszeremről:

SIMA. TISZTA.

Tiszta mágia, könnyed fegyelem.

Figyelem, odaadás: kegyelem.

Nézni öröm, sosem unnád, mindig új, mindig van titka.

Fény súlya tart. Röptet. Térrács. Marokkő. Vagy szívkalitka.

Egyedi vagy kis példányszámú ezüstékszereimet különleges szépségű ékkövek köré tervezem, hagyományos kézműves technikák alkalmazásával. A kiválasztott kőhöz úgy alakítom az ezüstöt, hogy az ékszer és a kő egymás szerves részévé váljon. Nem csak a megmunkálás szempontjából vagyok hagyományos, a lelkemben is. Szeretem a korábbi világok kultúráját a mai korba átmenteni egy személyes szűrőn át. Időnként elkalandozok a kortárs formák felé, de az ezüst mindig megmarad.

A Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképzőjének (MIF - ma MOME - 1990-1996) elvégzése után  már lehetőségem volt saját műhelyemben tervezni az ékszereimet. Az ezüstöt választottam anyagomnak, és ehhez a mai napig hű vagyok. Az arany és más fémek nem vonzanak. Az ezüst színe, megmunkálhatósága áll legközelebb hozzám, jó vele dolgozni, nagy szabadságot ad.

Az ékszereimet hagyományos ötvös technikával készítem (fűrészelve, reszelve, domborítva, forrasztva, kalapálva, csiszolva, polírozva...). Igyekszem a részletek legfinomabb kidolgozására, ebben maximalista vagyok. A műhelyemben minden eszköz megtalálható, amivel egy ékszert megalkothatok. Ez az egyik legcsodálatosabb része ennek a munkának, hogy a kezem között születik meg a kész darab.

A legtöbbször a kőhöz alakítom az ékszert és nem az ékszerhez a követ. 

Ékszereim egyediek, hisz a kövek, amiket választok szinte mindig megismételhetetlenek. Nem a tucat köveket keresem, hanem a különleges darabokat. Ennek köszönhető, hogy akik egy általam tervezett és készített ékszert viselnek, egyedi vagy valóban kisszériás darab tulajdonosai.

Fontosnak tartom megtalálni megrendelőim számára azt a forma- és színvilágot, amely az ékszer viselőjének külső és belső egyéniségével harmonizál.

"Az utóbbi évek iparművészetében felértékelődött a kézművesség szerepe, újra fontosságot kapott az egyedi, az individuális. Ezt az igényünket elégíti ki Fürjes Dóra ötvösművész harmonikus, személyes stílusú ezüst ékszereivel. Tárgyain érezni, hogy elmélyült a hagyományokban, de a mának, a ma viselőinek dolgozik . Nem hajszolja az extravaganciát. Tárgyain nemes és tiszta a díszítés aránya, nincs túlkomplikáltság, mesterkéltség, ám ornamentikái ötletgazdagok, burjánzóak, formaőrzők és formateremtők egyaránt. Ezüst foglalatai, befogadó formái igen finom keretet adnak az általa alkalmazott - a világ minden tájáról származó - változó színű és fényű nemes köveknek. Fürjes Dóra ékszerei visszahozzák hitünket és lelkesedésünket a kézművesség iránti vonzalmainkhoz. "

Feledy Balázs, művészeti író (2001.)