




Szabó T. Anna verse az első Ékszerek Éjszakáján kiállított ékszeremről:
SIMA. TISZTA.
Tiszta mágia, könnyed fegyelem.
Figyelem, odaadás: kegyelem.
Nézni öröm, sosem unnád, mindig új, mindig van titka.
Fény súlya tart. Röptet. Térrács. Marokkő. Vagy szívkalitka.

"Egyedi vagy kis példányszámú ezüstékszereimet különleges szépségű, Magyarországon ritkán látható ékkövek köré tervezem, hagyományos kézműves technikák alkalmazásával. A kiválasztott kőhöz úgy alakítom az ezüstöt, hogy az ékszer és a kő egymás szerves részévé váljon. Fontosnak tartom megtalálni megrendelőim számára azt a forma- és színvilágot, amely az ékszer viselőjének külső és belső egyéniségével harmonizál."
A Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképzőjének (MOME) elvégzése
után (1996) már lehetőségem volt saját műhelyemben tervezni az ékszereimet. Az ezüstöt választottam anyagomnak, és ehhez a mai napig hű vagyok. Az arany és
más fémek nem vonzanak. Az ezüst színe, megmunkálhatósága áll legközelebb
hozzám, jó vele dolgozni.
Az ékszereimet hagyományos ötvös technikával készítem (fűrészelve, reszelve, domborítva, forrasztva, kalapálva, csiszolva, polírozva...), igyekszem a részletek legfinomabb kidolgozására. A műhelyemben minden eszköz megtalálható, amivel egy ékszert megalkothatok. Ez az egyik legcsodálatosabb része ennek a munkának, hogy a kezem között születik meg a kész darab.
A legtöbbször a kőhöz alakítom az ékszert és nem az ékszerhez a követ.
Ékszerem egyediek, hisz a kövek, amiket választok szinte mindig megismételhetetlenek. Nem a tucat köveket keresem, hanem a különleges darabokat. Ennek köszönhető, hogy akik egy általam tervezett és készített ékszert viselnek, egyedi vagy valóban kisszériás darab tulajdonosai.